Mi fán terem a K-vitamin?

Nem is áll olyan messze a „mi fán terem” kifejezés a K-vitamin fogalmától, hiszen nevét éppen a levelekről kapta. Másik nevén a fillokinon magában hordozza a filum, vagyis levél szót, amely előfordulása miatt nagyon is logikusan alakult így.

 A zöld leveles növények, zöldségek gyakori alkotóeleme, mely fontos szerepet játszik a véralvadásban és a csontok felépítésében is, ezért jó, ha valamelyest erről a vitaminról is beszélünk egy kicsit részletesebben.

 A két fő típus és természetes „lelőhelyeik”

A K-vitaminnak két csoportja létezik, egyszerű módon K1 és K2-vitamin néven tartjuk számon. A kettő között a legalapvetőbb különbség, hogy míg a K1-vitamint csak a bevitt táplálékkal, a K2-vitamint a bélrendszerünk baktériumain keresztül is biztosíthatjuk szervezetünk számára. Körülbelül fele-fele arányban érvényes ez normál esetben.

A zöldségesnél számos jó, természetes K1-vitamin forrás megvásárolható, vagy a szerencsésebbeknek a saját kis veteményes biztosíthatja a K-vitaminban gazdag zöldségeket. Ilyenek a brokkoli, a spenót, a káposztafélék: kelkáposzta, fejes káposzta, kelbimbó. Emellett a K2-vitamint természetes formában is bevihetjük tojásból, tejtermékekből, májból és érlelt sajtokból is.

Mi mindent köszönhetünk neki(k)?

A K1-vitamin főleg a véralvadási faktorok bizonyos folyamataiban játszik elengedhetetlen szerepet. Ennek köszönhető, hogy a vérző érfal képes az összehúzódásra, záródásra sérülések esetén. A K2-vitamin pedig a fent is említett csontok felépítésében, pontosabban a csontsűrűség fenntartásában tevékenykedik, ami szintén rendkívül fontos az egészségünk megőrzéséhez, különösen 40-50 éves kor felett!

Egy átlagember alapvetően képes elegendő K-vitamint bevinni és előállítani egy változatos, kiegyensúlyozott étrenddel és jól működő bélbaktériumokkal. Sajnos azonban nem vagyunk egyformák, ráadásul számtalan olyan helyzet adódik az életünkben, amikor extra terhelésnek tesszük ki a szervezetünket, ezért pótlása különböző esetekben orvosilag indokolt lehet.

 Mikor kell fokozottan odafigyelni?

Árulkodó tünetek lehetnek a csökkent K-vitaminszinttel összefüggésben a gyakori orrvérzés, a lassú véralvadás kisebb sérülések esetén is, vagy az indokolatlanul gyakori véraláfutások kisebb ütések, nyomások hatására.

Súlyosabb rizikófaktorként figyelembe kell venni a változó korban különösen nőknél gyakori csontritkulást, vagy ha a vizeletben vér található, illetve ha Crohn- vagy valamilyen emésztőszervrendszeri-, vagy májbetegségben szenvedünk, ugyanis emiatt a K2-vitamin szintje jelentősen lecsökkenhet!

Várandósság, szoptatás, menopauza, dohányzás, alkoholfogyasztás esetén a szervezet fokozott igényt tart erre a vitaminra, ezért nemtől, kortól, élethelyzettől függően különböző előírt dózisokban lehet szükséges a pótlása.

Egy orvosi vizsgálat, illetve vérteszt pontos képet adhat jelenlegi állapotunkról, és hiánybetegségeinkről, ezért ez legyen az első lépés, mielőtt célzott pótlásba fogunk. Ez különösen igaz a csecsemők vitaminpótlására, illetve azokra, akik rendszeres gyógyszerszedők, különösen, ha véralvadásgátlót, vérhígítót, vérnyomás, vagy májgyógyszereket szednek.

 Lehetséges túladagolni?

Elméletileg lehetséges, a gyakorlatban szinte alig fordul elő, hogy ez megtörténne. Ha valamely okból, például gyógyszeregyütthatásból, vagy egyéni allergiás reakciókból kifolyólag előfordul, akkor csalánkiütést, gyomorpanaszokat, hosszú távon májkárosodást okozhat. 

Ezért is nagyon fontos, hogy minden fennálló tünetünkről, gyógyszerszedési szokásunkról, panaszunkról szakemberrel konzultáljunk. Így a vérvizsgálat eredményei alapján előírt utasításokat kell betartanunk, és kiküszöbölhetjük a kellemetlen mellékhatásokat.